szia -vendég-!
belépek | regisztrálok
 
 
       
 
 

további fórumok >
kedvenc fórumaim >
zajlik.hu fórum >
 
 
Gorillaz: novemberben élőben
 
A szigetes sound system után élő koncerten a virtuális csapat
Gorillaz - 2017.11.13., Papp László Budapest Sportaréna
Possessed, Macabre
 
Mi a kult, ha nem ez?
Possessed, Macabre, Death By Stereo, Siberian Meat Grinder, Child Bite, SYK, Liberal Youth, Crippled Fox - 2017.08.07., Dürer Kert
Ross The Boss
 
Régi Manowar dalok a Manowar alapító gitárosától
Ross The Boss - 2017.06.01., Dürer Kert
Metallica: mi sem maradunk ki
 
8 év után újra jönnek a thrash ikonok
Metallica - 2018.04.05., Papp László Budapest Sportaréna
Végre lesz Mastodon is
 
Önálló koncerten az atlantai prog/sludge négyes
Mastodon - 2017.06.14., Barba Negra Track
 
 
Légy az elsők közt
ki szeret és követ!
 
 
 
 tekintetes úr | rock/alternatív |
16
 fan
| fórumuk | weblapjuk |

alapok >
stílusok: Punk
alapítva: Magyarország, 1995

ajánlott bandák >
Gecizők, Kisangyal, A Csinovnyik Halála, Csermanek Lakótelep | még >

| | a banda fóruma | hírek a bandáról | segítek. szerkesztem ezt az adatlapot. |

-kattints az alábbi lekerekített gombokra és meglátod milyen jó lesz-

A zenekar előzménye a 91-94 között működő Gecizők volt.

Mint már korábban említettem, igen jót tett nekem az a rengeteg mocsok, ami a fejemre ömlött ebben az időszakban. Az indulatok mindig felszabadítják az alkotó energiákat, s ahogy sorra értek a támadások "világmegváltó" körökből, egyszer csak azon kaptam magam, hogy nyoma sincs a korábbi tétovázásnak (lásd: A világmegváltás tévútjain 1992-1993), s határozottan tudom, hogy mit akarok kifejezni, és milyen formát rendeljek mellé. 1994-95-ben Budára jártunk próbálni, s ahogy ott a szűk lukban szorongtunk, azt vettem észre, hogy hetek alatt egy teljes műsor állt össze. Az uraság barátja volt az első, amely megszületett a Franczia forradalom anyagból. A szöveget egy zuglói kiskocsmában mutattam meg Szomszédnak, s annyira tetszett neki, hogy kétszer is fel kellett olvasnom. A régies nyelvezet eleinte még csak poén volt az anarchisták kiakasztása céljából kifolyólag, de aztán egyre inkább kezdtem hinni benne. A "logót" is akkortájt cseréltük le. Svejket, a derék katonát felváltotta Göre Gábor, a lepéndi bíró. A közép-európai életérzés meg az abszurd maradt, de hangsúlyt kapott a nemzeti jelleg, és főleg a haladás-ellenesség, a "leragadtság". (Vesszen a haladás, vesszen a modernség, vesszen a nyugat!) Megjegyzem, ezzel egy csapásra stílusteremtővé váltam, mert nem tudnék róla, hogy ilyen zenét bárhol a világon összehoztak volna ilyen ideológiával.

A zenei világ mellesleg - mely ebben az időben nyerte el végső formáját - legalább annyira része az "üzenetnek", mint a szövegvilág. Egy klasszikus zenét tanító ismerősömnek egyszer megmutattam pár számot, s legnagyobb ámulatomra egyáltalán nem fogta be a fülét, hanem nekiállt hosszan ámuldozni a különféle ilyen-olyan hangzatokon, melyek állítása szerint az ősi hagyományokon alapulnak, s nem a rockhoz van közük, hanem a hun és magyar dallamvilághoz. Ráadásul mindez ösztönösen. Egy biztos, az általam lefogott disszonáns hangzatok és sehol másutt nem hallható bizarr dalszerkezetek a lehető legtávolabb állnak a mind a megszokott angolszász rock-sémáktól, mind a "hagyományos" német alapú tánczenétől.

A szövegek is fokozatosan mélyültek, s megjelentek a műsorban a magyar történelmi sorskérdéseket boncolgató darabok (Megható, Kínos, Érdekli a fenét!), de a többsége világnézeti indíttatású volt (Egy kis félreértés, Szabadság, egyenlőség, stb. , Szeretem a másokat!) Itt vált az is szokássá, hogy egy Tekintetes Úr műsorban mindenképp szerepelnie kell egy Ady feldolgozásnak is. Ady szellemisége igen közel áll hozzám, s dölyfös magyarságversei remekül illeszkednek a zenekar image-jához is, azonkívül külön szín, hogy Ady prozódiája teljesen más ritmusú, mint a saját szövegeim, s remekül lehet őket kántálni. Az Esze Tamás komája volt az első a sorban, s kár lenne tagadni, páratlanul sikerült. Elképesztő indulat meg energia van abban a számban.
A lemezfelvétel is jól lett időzítve. Amint összeállt a műsor, s eltelt annyi idő, hogy beérjenek a dolgok, máris lehetőségünk nyílt a felvételre. Egy nap alatt nyomtuk fel, s még egy napot szántunk a keverésre. A keverést mellesleg én végeztem saját kezűleg, ezért annyira jók a hangszeres arányok. A legtöbb keverősnek tudniillik semmi érzéke az ilyen zenéhez, képtelen megérteni, hogy egy banda miért akar máshogy megszólalni, mint ahogy a többi csapat a rádióban, s mindenáron jobban akarja tudni, hogy mit akarsz. Szinte harcolni kell, hogy a pénzedért azt halld vissza, amit kitaláltál. Én egy rövid erőpróba után kijelentettem, hogy mutassa meg a négy legfonatosabb gombot, aztán menjen ki a teremből. Így is lett...

A Franczia forradalom anyag - mely akkor mellesleg megjelent műsoros kazettán is, ha jól emlékszem 200 példányban, s legnagyobb meglepetésünkre pillanatok alatt elkelt - megjelenése után szinte azonnal nekiálltunk az új műsor összeállításának.

A Feljegyzések a disznóólból eredetileg egy koncept-anyag lett volna, mely egy képzelt disznóvágás köré csoportosította volna a dalokat. Vezérfonalként a szabadelvű eszmék álságos és hazug voltát akartam kidomborítani - minden bizonnyal erősen hatottak rám a hivatalos politikából, ill. az elvileg független és tekintélyellenes undergoundból [megjegyzem, az undergroundban (csekély kivételtől eltekintve), éppúgy, mint a mainstream médiában, ha baloldali kormány van hatalmon, ha jobboldali, kizárólag a jobboldalt támadják] párhuzamosan áradó elviselhetetlen mennyiségű ballib agymosás - megtűzdelve idézetekkel, felolvasásokkal, hangokkal, zörejekkel. Azt ugye mondanom sem kell, hogy egy effajta nagy formátumú vállalkozás rögzítésére a Fix-stúdió (A Fixa Idea együttes saját stúdiója) alkalmatlan volt, nem beszélve a kemény két napos időtartamról, amennyit a felvételekre szántunk.

S ehhez még hozzájárult, hogy gitárosunk, a Szomszéd csávó viharos gyorsasággal - és meglepő váratlansággal - helyezte előtérbe biológiai feladatait a szellemi kötelezettségeivel szemben, s egy nap bejelentette nősülési szándékát. Csak néztünk. Hogy gyerekről beszélt-e, arra már nem emlékszem, mindenesetre nincs kizárva, hogy ez a témakör is elhangzott, lévén azóta már (ha információim nem avultak el, bár több, mint valószínű) a negyediknél tart. Mindenesetre a próbákat igencsak ritkán látogatta, Olcsi a dobos meg - megérezvén, hogy a fegyelmező erő, mely lustaságait és linkségeit úgy-ahogy kezelni tudta, immáron felére apadt -, gyakorlatilag beszüntette a közösségi életet.

Brutális volt az a korszak, Szomszéd, azt el kell ismerni, nehezen mondott le a zenélésről. Akarta ő, csak a körülmények nem engedték. Esküvő után vidékre költözött, s mi Tiszafüredre voltunk kénytelenek próbákra járni. A kert végi sufniban nyomtuk a számokat - félek, a teljes család vattával a fülében járkált ezalatt - s csak annyi emlékem van a fogadtatásról, hogy egy ízben a szomszéd telekgazda kedélyes arccal átcammogott hozzánk, leült a fonott székbe, s végtelen derűvel arcán nekiállt lelkendezni, hogy mennyire elképesztően szép és jó zenét is játszunk, mily felemelő ezt neki hallgatni, míg a petrezselymet meg a babot látja el karókkal. Jóleső örömmel hallgattuk, néha elégedett arccal néztünk össze, s csak akkor kezdett el gyanús lenni a dolog, amikor az egyik számot külön kiemelte, hogy hú, hát az a legszebb, legbájosabb, legmegnyugtatóbb darab. Lévén, hogy a „Karszalag” című dalról volt szó, mely tán az összes közt a legidegesítőbb és legdisszonánsdabb gitártémával bír, lassan leesett, hogy ironizál az öreg. Mi persze megsértődtünk, kazettát, azt nem vett, és a próbától is elment aznapra a kedvünk. Amúgy nem volt meglepő ez a megközelítési mód, a fiatalokból álló „alter” közönség sem tudott mit kezdeni velünk. Sem a zenét nem értették, sem a szövegvilágot, a kettő egyidejű voltát meg még kevésbé. A „punkoknak” mi nácik voltunk - az a sok birka anarchián meg lerészegedésen kívül semmi másra nem volt kíváncsi - a skinheadeknek hülye punok (nem mintha bármelyik csürhét szívesen láttuk volna rajongóink sorában), azaz értelmiségi, az abszurdra is nyitott, ámde a ballib agymosást szívből rühellő művész-intellektuel réteg, meg a lábát nem tette be azokra a helyekre, ahol mi felléptünk. Már csak életkori indíttatásból sem. De hát, mi sosem szerettük a könnyen besorolható, átlagos dolgokat.

Ilyen körülmények közt vágtunk neki a felvételnek, és hát az olyan is lett. Kár, mert remek számok szerepeltek abban a műsorban, még ha az ideológia arány mai szemmel már kissé direktnek is tűnik.

A témában rejlő lehetőség mindenesetre óriási volt, egyszer, ha az Isten is úgy akarja, újra nekimegyek a dolognak.

A tizenvalahány felvett számból nyolcat (Jelentés a vályú mellől, Az új moslék dicsérete, Egy bűntudatra kötelezett birka naplójából, A haladó sertés éneke, Korszerű lakoma, Jönnek a vendégek, Modern karám) amelyet úgy-ahogy sikerültnek éreztem - pár próbafelvétellel megspékelve - ki is adtam kazettán „Krónikás ének a tolerancia éveiből” címmel, ha jól emlékszem kerek 100 példányban. A zenekar klasszikus korszaka ezzel gyakorlatilag le is zárult. Szomszéd csávó nemcsak a Tekintetes Úrból, hanem magából a zenei életből is kiszállt, Olcsi pedig addig sem volt szellemileg a társulás része.

A klasszikus felállás utolsó koncertjét 1997 őszén, Egerben adta a MÁS-klubban, meg nem mondom már milyen csapatok társaságában (ha akarnám, meg tudnám nézni, mert valahol fel van írva, de kinek van most kedve turkálni?), s ha jól emlékszem, a publikum nem nagyon díjazta tevékenységünket.

A Feljegyzések a disznóólból műsor egyik „klasszikusát”, az Új moslék dicsérete c. számot, felkérésre idén vettem fel újra (teljesen más felállásban) a Bikini stúdióban, s a felvétel meg is jelent a Hősök vére - 1956 válogatásalbumon.

Szerencsétlenkedtünk még Szomszéddal (Samodai Tamás) egy darabig, de be kellett látnunk, nem megy a dolog. A zenekar normális működése az ő részvételével sajnos nem tartható fenn. Nagy gondban voltam, nagyon nagyban, mert Szomszéd volt azaz ember, kivel gyerekkorom óta egy hullámhosszon voltam - a név is onnan származik, hogy mivel ő a szomszéd lépcsőházban lakott, ifjú hölgyismerősöm egy ízben e szavakkal kommentálta megjelenését: „Itt van megint a Szomszéd csávó” -, összes korábbi csapatomban együtt zenéltem vele (A Kisangyalban éppúgy ő volt szellemi vezető, mint ahogy később a Tekintetes Úrban én), s számomra ő nem pusztán csak egy gitáros volt. Azt hiszem máig sem tudtam pótolni őt.

Ráadásul pont ez volt az a korszak, amikor a zenekar munkássága elkezdett hatni, s mind szélesebb körben vált ismertté. Nem pusztán, mint együttes, hanem, mint gondolkodásmód és világlátás. A Tekintetes Úr hatására egy önálló stílus jött létre - képzelem, mennyire szerettek érte bizonyos körökben - amit én (nem teljesen helyénvalóan) antiliberális-punknak kereszteltem el.

Az akkori (és persze a mai) punk - szemben a 80-as évek legendás punk-mozgalmával – bízvást kiérdemelte a „hivatalos punk” kitételt, lévén egész mentalitása abból állt, hogy propagálta (és propagálja) a hatalom üzenetét. Az, hogy létrejött egy magát ezzel szemben meghatározó - nem pusztán ideológiai értelemben! - vett „punk” hullám, kizárólag nekem köszönhető.

Egyszerre csak azon kaptam magam, hogy lakásom átjáróház lett, s zarándokhelye az újra, a másra, a hivatalostól eltérőre vágyó ifjaknak - ebben mellesleg a Genyó Szívó Disztroly sikerének is komoly szerepe volt. Majd minden héten becsöngetett valaki, hogy megmutassa csapatának felvételeit, tanácsot kérjen tőlem, fénymásolt fanzinját tolja orrom alá, vagy csillogó szemmel megvitassa velem az underground mozgalom válságának jeleit. (Utóbbi témakörrel kapcsolatban írtam is egy karcolatot, mely olvasható a Még néhány ötlet a liberálisok pukkasztásához c. kötetben)

A Csinovnyik halála, Erkölcsrendészek, Szemüvegesek, Gyilkos Zsír, Károly bácsi, Matuska Szilveszter Pajtásai (MSZP), Laura Torzulásai. Ez volt az első hullám, majd jött az Élettér-Elmélet, a Vasárnapi Újság, s utánuk a ma is létező Csermanek Lakótelep meg a Das Kapital. (Utóbbi kettő szerintem ma a színtér két legérdekesebb színfoltja)

A Tekintetes Úr meg, mely ezt az egészet elindította, mint mondottam, nem volt üzemképes. Idegesített, kár lenne tagadni, s azt hiszem ez lehetett a magyarázata, hogy elfogadtam egy stúdiós ismerősöm invitálását, hogy a stúdiójukban vegyünk fel egy lemezt, majd ő basszusozik rá, csak írjam meg a számokat. A felvétel - melyet persze félig feketén csináltunk - ideje persze szűkös volt, s ennek a görcsös kapkodásnak eredménye, azaz anyag, mely 2000 őszén „Seregesen senkik jönnek” címmel jött ki, ezúttal CD formátumban. (A számok egy részét szabályosan a felvétel megkezdése előtt fejeztük be)

Nem szeretem azt a műsort, elsősorban azért, mert a kapkodás, meg a görcsölés szinte sugárzik belőle. Ráadásul Mecseki Tibi (ő a fentebb említett úr) noha elsőrangú zenész - pusztán technikai értelemben ennyire képzett muzsikussal soha nem dolgoztam még együtt - de egész más stílusban volt otthon, így aztán fura végtermékek jöttek létre. Ha az első négy szám után (Rendet!, Beszéljük meg, A jó ember, Holocaust-kassza) az ember rögtön az utolsóra ugrik (Seregesen senkik jönnek), príma a lemez, meglepőn jól szól, s a hallgató szinte elbúsul, hogy miért is nincs most ebből több. Ám ha végigszenvedi az ötödik és kilencedik szám közötti négyet, tán az élettől is elmegy a kedve. Nem tudom, hogy voltam képes ily fárasztó és unalmas borzalmat a kezemből kiengedni. Nem akarom ezt a Tibire fogni, az én hibám. (A lemezt amúgy azóta kivontam a forgalomból, s ha újra kijön az anyag, az említett öt nótát (a négy szörnyűség nélkül) majd egy CD-n fogom kiadni a 2006-os Énnekem már nincsen szinte semmi vágyam” EP-vel. (Mely - csak megjegyzem -, máris klasszikusnak számít)
Félek amúgy, máig ez a legismertebb Tekintetes anyag, lévén a terjesztés elég profi volt, meg a slágernótát, a Rendet, (Zsandárt közterekre / Kalodát és bitót / Botozással teremtünk majd européer nívót!) Nagyferó jópárszor leadta a Pannon Rádióban. Emlékszem Feró mesélte is anno, hogy egy ízben betelefonáltak a kerületi rendőrkapitányságról, hogy Igen, végre egy együttes, mely a rendről énekel, s nem a huligánkodást propagálja.

Forrás

 Tekintetes úr fórum >
| tekintetes úr fórum | 17 üzi | belépek | új üzenet |
 zombee adatai szms küldés válasz 2015. április 19. - 13.24

előzmény | emoadam - 2015. április 19. - 13.14 |

üzenetei: 28527 db
alkotásai: 15 db
A ganéj az akkor is ganéj, ha meg van ideologizálva.

 

 
 emoadam adatai szms küldés válasz 2015. április 19. - 13.14

előzmény | zombee - 2015. április 13. - 18.21 |

üzenetei: 2813 db
alkotásai: 0 db
"még rá is játszik"
"A zene csak simán borzalmas"
"hallgathatatlan"

Megpróbálom lefordítani. Nézz körül a világban (például a jelenlegi zenei piacon), és csináld meg a fordítottját. Lehet, hogy skizofrénnek tűnik maga a törekvés, pedig csak nagyon punk. Tudom, hogy neked ebből csak az lesz a konklúzió, hogy a ganéj az akkor is ganéj, ha meg van ideologizálva, de ti valószínűleg mint magánemberek is nagyon rosszul jönnétek ki egymással Pozsonyi Ádámmal.
 

 
 zombee adatai szms küldés válasz 2015. április 13. - 18.21
üzenetei: 28527 db
alkotásai: 15 db
Kínos történetek: itt egy vadiúj Tekintetes lemez, a linkre kattintva olvasni lehet róla, meg is lehet hallgatni.

Pozsonyi úr érdemei elismerése mellett megjegyezném, hogy ez egy szar. Ennyi év zenélés után ilyen buta antizenét nyomni már kínos. Az, hogy énekelni nem tud, nem tragédia, de hogy még rá is játszik. A zene csak simán borzalmas, innentől fogva lehetnek akármilyen zseniális gondolatok, hallgathatatlan.
 

 
| tekintetes úr fórum | 17 üzi | belépek | új üzenet |

 
zajlik.hu - a legízletesebb és legnépszerűbb független alterockulturális turmix | impresszum | adatvédelem | fórumszabályzat | hiba / javaslat? küldj szms-t vagy email-t
(letöltés 0.026326894760132 mp)