 |
|
|
|
|
| Here and Now |
| | | A '80-as évek pop ikonjai lépnek fel egy este az Arénában |
Paul Young, Boy George, Nik Kershaw, Rick Astley, Kim Wilde - 2010.10.02., Aréna |
| Tesco Disco a Gödörben |
| | | Különleges őszi ingyenes indie-rock buli litván basszus gazemberekkel |
EZ Basic, Lo-Fi Stereo, Bass Bastards - 2010.09.11., Gödör |
| Royal Flush Turné 2010 |
| | | Öt ászos leosztással megy a játék ősszel |
Depresszió, Superbutt, Road, Insane, Wrong Side Of The Wall |
| Dark Tranquillity, Insomnium |
| | | A svéd death metal csapat ezúttal főbandaként érkezik |
Dark Tranquillity, Insomnium - 2010.10.14., Budapest, Dürer kert |
|
|
|
|
|
|
| |
 |
|
|
|
|
Légy az elsők közt
ki szeret és követ!
|
|
|
|
|
|
| |
|
|
| |
|
|
|
|
- magazin > beszámolók > Crowbar - 2010.07.04., Wigwam
Crowbar beszámoló
- 2010.07.11 - muzmo
A Crowbar sem éppen a gyors munkatempójáról híres, így történhetett meg, hogy legutóbbi budapesti koncertjük után 5 évet kellett várni, hogy végre újra egy kiválót bólogathassunk New Orleans legsúlyosabb zenekarának riffjeire.
A szervezők sem bízták a véletlenre, igazi népünnepély lett az eseményből; elvégre nem mindennapos hat előzenekar felvonultatása. Mivel elég erős a hazai színtér, ha például két napos lett volna a „fesztivál”, akkor (a teljesség igénye nélkül) még a következő zenekarokat tudtam volna elképzelni: Shapat Terror, Stereochrist, Sunday Fury, Stonedirt, Locust on the Saddle. Persze ez nem azt jelenti, hogy így ne lett volna tökéletes a felhozatal, sőt még a Crowbar tagok is elismerően bólogattak, amikor fel-feltűntek a közönség soraiban. Kirk Windstein Crowbar-főnök ki is emelte, hogy végre normális bandák szerepeltek előttük - azt hiszem ez elég dicséretet jelenthet mindenkinek.
Sajnos a korai kezdés egyik hátulütője, hogy számunkra szinte esélytelen volt kapunyitásra odaérni, így a Nadir és a Room of the Mad Robots fellépéséről lemaradtunk.. pedig utóbbinál most debütált az új énekes is, remélem jól sült el a dolog. A Stardrive volt az első együttes, aminek a bulijába bele tudtunk nézni. Hangulatos kis koncertet adtak, bár a jelenlévők még csak elég álmosan tudtak reagálni a nótákra. Cselényi Csabának pedig a hangját is tartalékolnia kellett, elvégre nem sokkal később még a Wall of Sleep élén is visszatért. A Redrum Inc. már 5 évvel ezelőtt is bizonyított a Crowbar előtt és bizony akkor nem gondoltam volna, hogy még valaha is fogom őket látni - pláne nem ennyire hasonló körülmények között. Érződik a zenéjükön, hogy nagy hatással volt rájuk a Crowbar munkássága, viszont sokkal több a HC elem és az alapvetően gyorsabb tempóktól sem ódzkodnak. Azért leginkább mindenki a High Rate Extinction riffjére kapta fel a fejét (amit persze a Crowbar is eltolt), majd a zárásként prezentált nótájuk még 2005-ből is ismerős maradt, elég jellegzetes a súly-riff a végén.
Aztán immár a Wall of Sleep élén tért vissza Cselényi Csaba a színpadra. Eddig a Dürer Kertben láttam az új énekessel a zenekart, mostanra jóval inkább úgy tűnt, hogy egyben van a csapat: az előzetesen eljátszott új lemezes nóták is nagyon rendben voltak, mindenképpen várom, hogy végre a kezemben tarthassam a korongot. Ha a többi szám is hasonló kaliberű lesz, akkor nagy dologra számíthatunk! (Ugye nem kell már sokat várni?) Személy szerint a HAW bulijából is sajnos csak keveset láthattunk/hallhattunk a Crowbar-interjú miatt, viszont az egyből lejött, hogy nem véletlenül kaptak helyet ezen az eseményen. A társaság nagyon összeszokott mostanra, a koncertrutin is érződik rajtuk. Talán a legnagyobb csapást ők követték el a színpadon a Crowbar előtt. A demón szereplő Free Ride of The Workhorse pedig máris közönségkedvenccé nőtte ki magát. Remélem nemsokára teljes koncertprogrammal is meg tudom majd nézni a HAW-t.
 A Crowbar tagjai nem sokat szórakoztak, rövid hangolás után máris belekezdtek a High Rate Extinctionbe. A Wigwam méreteiből adódóan szerencsére nem volt tömegnyomor, mint anno a Kultiplexben - hiába voltunk véleményem szerint többen, mint a már sokat emlegetett 2005-ös koncerten. Másodikként következett Marc Rizzo Soulfly-gitáros kedvenc nótája, a Conquering, majd pedig az abszolút slágernóta, a Lasting Dose. Ilyen izmos kezdésnél valójában nem is lehet jobbat elképzelni, aztán szépen sorjában jött a többi „sláger” is. Kirk a szokásostól eltérően nagyon jókedvű volt, többet beszélt és poénkodott a szokottnál, érezhető volt, hogy ennek köszönhetően igazán jó, családias hangulatot teremtettek a nézőtéren. Leginkább az I Am Forevernek tudtam örülni, a számot záró riff egészen egyszerűen zseniális, bármikor meg tudnám hallgatni! De hasonlóan nagy ovációt váltott ki a Self-Infilcted, a Planets Collide vagy a ráadás előtti All I Had (I Gave) is, amit Lady Gagának ajánlott Kirk. A legutóbbi lemezük hiába sikerült remekül, csak a New Dawn képviselte egyedül, azért egy Slave No More-t még bőven el tudtam volna képzelni. Crowbar-mércével nézve elég sok számot játszottak, persze az egy órás műsoridőt így sem nagyon lépték túl. Negatívumként pedig csak annyi róható fel, hogy elfogyott a sör és bármennyire is kerestük, idén nem volt merch-pult...
Bár még messze az év vége, már most ki tudom jelenteni, hogy bizony ez volt idén a legsúlyosabb koncert - köszönhetően a világ legsúlyosabb zenekarának! Az új lemez turnéján legalább egy hasonló bulit várok; már csak az a kérdés, hogy a Down és a Kingdom of Sorrow dolgai mellett erre mikor kerülhet sor..
Kapcsolódó linkek >
Keresd a fellépők lemezeit a metalshop.hu kínálatában
A buli előtti interjúnk Kirk Windsteinnel |
|
|
|
|
mag főoldal >
< Vissza az előző oldalra |
|
|
|
|
|
|
| |
|
;)
;)
